ha neked adom a vásznam, megrajzolod az önarcképem? - Söpörd le a radírdarabokat és állj nekem. Szerintem szénnel lenne a legjobb, mert a vásznam kemény mint a gyémánt, hátha kötésbe kerülök veled. Hiszen hasonlítunk. Grafitizz meg. Vegyél egy nagy levegőt, faragj rám és ne félj, nem tudsz…

a nyomor nem hág meg hagyományos módon - tud anál jobbat - Az ág nem csak húzza, hanem cibálja őket, mert mindig van mit veszíteni, még az utcán is. Amíg tartjuk magunkat annyira, hogy nem adjuk fel a farkasok között, hogy nem ugrunk le, mert már így is csak sodródunk és egy levegővel élünk,…

hang nélkül súgtam  át mindent abban az egy ölelésemben - - Néha nem mondod, vagy nem mondhatod, máskor simán képtelen vagy rá. Amint megfogalmaznád letörik a széle. Hangsúly, mimika, szófordulat mit sem ér. Nem lépsz át határokat, az első pillanatban felképelne a konvenció. Szavak helyett…

a golyón kéred számon, ha gellert kapva máshol ér célba - A döntés az elindulás és nem a megérkezés. A kettő között vajúdják világra az események a következményeket. Építs belőlük szalagkorlátot az utánad jövőnek, vagy magadnak, hátha pont erre jössz majd vissza, mert más kárán tanulni könnyebb,…

A széplátás minősége az önértékelésből fakad. Az egódhoz, a képességeidhez, a kinézetedhez mérten bírálod el a másikat. Ez nem a helyes, hanem a megszokott. Aki csúnyának tartja magát, annak mindenki szép, mindenki máshogy szép, mindenki nagyon szép. Ebben pedig a szubjektivitás a szép. Mert még…

nem a hibákat nézem, hanem hogy van-e köztük szalmaszál -  Csak egy kis kampó kell a karabineremnek ami veled tart. A védőhálót rég elhasználtuk kötélnek, csak a bogok maradtak a semmiben, de már azoknak is hűlt a helyük. Keresem a szalmaszálat. Az előbb még itt volt azzal szívtuk ki poharunk…

fércelt bocsánat - néha már képes vagyok  haragudni rád - Szakad a szó, kibuggyan a bizalom, kiömlik a hit. Még működik a kémia de már marsz. Bennem. Foltos lettem és te zsákszámra szolgáltatod az okot, hogy már ne lúgosítsalak. Még magamra varrlak, de csak hennával. Tudod, néha már nem…

bepárásodott komoromra rajzoltál mosolygó arcot - Szó vagyok. Olyan amelyet még nem mondtak ki, pedig meg van a helyem, az okom, a szükségességem. vártam, hogy valaki az ajkára formáljon, hogy a gondolat betűt öltsön, hogy legyenek szótagjaim, ívem, dallamom. Szó lettem, és ez nem utolsó. A…

ha nem emlékszel  hogy miért szeretsz, nézd meg hol vagyok kopott - A “Lényeg” manifesztációja. hosszútávú értékképviselet. A felzaklatott szívdobbanás, a viszontlátás öröme, a váratlan meglepetés mind elillan, de amihez rendre visszatérsz, annak felülete hozzád simul és veled öregszik. Karc a…

észre sem vettél -  másra pillantottad az önbecsülésem - A perifériádon élek. Még abban is rád várok, hogy csalódjak. Legszívesebben most fókuszt kívánnék, de nem neked adnám, hanem magamra tenném, mert a reflektor diszkriminatív világban homályos vagyok. Tolakodás nélküli hatással…