rám fog zuhanni de nem baj- csak essen le válladról a súly - - Ez nem önfeláldozás, abban még van egy hangyányi ego. ez teljes odaadás. Önzőséged halk sóhajjal összeroppant mikor meglátta, hogy terhe már vér alá futott. Szusszanást adsz, két fájás közti megkönnyebbülést. Csak a mélyszorongók…

mennyivel szebbek, lágyabbak a ráncaim belülről nézve - - Történetvölgyek. szomorú lankák, mosolygós magaslatok. felborult borona mellett, simítás, simogatás nélküli redőkké gyűrődött minden egyes odagyötört perc. ott inogtam közöttük, sokszor majdnem beléjük halva. néha jobb lett volna.…

pilóta lennék de örvénytelen fattya lettem az égnek - - Pilótának születtem. nem céltudatosan, csupán felfelé jöttem a világra. a kék lett a színem, a felhő a jelem, a repülés az álmom. Aztán kidobott magából az égbolt, visszaszült a földre. kivetett magából az álmom, hiába húztam magam…

valaki nagyon dörömböl a kapumon talán Isten az - - nem pánikolok, be sincs zárva, csupán behajtottam, hogy csak az tévedjen be, aki tévedni szeretne, de most valaki ott áll a kapum előtt azt várva, hogy kimenjek. pont két dobbanás között dörömböl, kis köhintéssel kell elfojtanom zavarom.…

mikor szembe szállsz a gravitációval akkor épp zuhansz - - A mai haikuhoz azt akartam bevezetőként írni, hogy vannak küzdelmek, melynek a kimenetele előre látható és amelyekből nem tudsz győztesen kijönni. De aztán rájöttem, hogy talán mégsem hiábavalóak ezek a csaták sem, sőt… könyörög az…

túl közel vagy. kettőt látok, és egyik sem én vagyok. elzsibbadt a figyelmem, megnyújtóztatnám az énidőmet, vennék egy nagy szusszanást, mert most a barokamrádban, fáraszt a nyomásod. ne menj, maradj, csak egy lépést tegyél. előlem mellém. csak ölelj és ne szoríts, mert…

kimásztam belőled, kivontam magamból az áldozat szenvedélyét és csak a vegytiszta szerelem maradt. nemesérzés, a periódusos rendszer 119. eleme, amely nem köt sem alkut sem kompromisszumot, hozzád sincs már kötődése, kötetlen atomjai száma 37 billió. úgy sejtem. a magban a hála minden emlékkel…